turizmus

Vámosi Gergő
2007. 08. 15., 8:45Utolsó módosítás: 2007. 08. 15., 8:46eszközök:

Azt szeretné a főváros, hogy wifizni lehessen egész Pesten. A móka 4-5 milliárdba kerülne, amit a rendszert kiépítő cégekkel fizettetnének meg. Ők fizetős felhasználókban reménykedhetnek, mi pedig abban, hogy több lesz az ingyenes szolgáltatás, mint a fizetős. Az önkormányzat még maga sem tudja, mi lesz az álmokból, de a nagy sebsességre már esküszik.

A főváros önkormányzata már egy éve tervezi, hogy vezeték nélküli internettel fedi le Budapestet. Az elképzelés lényege, hogy a budapesti közterületeken - utcákon, tereken, parkokba - ingyen lehessen internetezni a villanyoszlopokra szerelt wifi-jeladók segítségével. A város egész területét lefednék, de úgy, hogy ez egy fillér közpénzbe se kerüljön: a hálózatot a tendert megpályázó internetszolgáltatók építenék ki és üzemeltetnék, a főváros csak a helyet és a hotspotok működtetéséhez szükséges áramellátást biztosítaná számukra a kandelábereken.

Mi lesz ingyen?

A tendert megpályázó cégeknek az ingyen wifi mellett nyújtott fizetős szolgáltatásból lenne bevételük, vagyis ebből kellene kitermelniük a hotspotok telepítésének és üzemeltetésének költségeit. Azt azonban még nem tudjuk, hogy pontosan mire lesz jó az ingyenes net, és miért kell már fizetni. Az önkormányzat a tervek szerint a közérdekű információkhoz, tömegközlekedési menetrendekhez és az e-ügyintézéshez szabad hozzáférést biztosít majd a felhasználóknak, ezen felül a városháza dönti majd el, hogy milyen oldalakat lehet ingyenesen letölteni.

Ikvai-Szabó Imre városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettes határozott igennel válaszolt arra a kérdésünkre, hogy a wifi-hálózat kiépítése után ingyenesen lehet-e majd internetezni a városban. A tervet elővezető politikus szerint a fizetős szolgáltatások elsősorban tartalomszolgáltatást jelentenek, de ezzel kapcsolatban egyelőre nem árult el többet, viszont azt is hozzátette, hogy az ingyenes netezés idejét vagy sebességét semmiképpen nem szeretnék korlátozni - mint ahogy azt sok szolgáltató teszi, aki pénzért árulja a gyorsabb, tetszőleges ideig használható wifi-kapcsolatot.

Telefon helyett is használná az önkormányzat

Az utca emberének nyújtott szolgáltatás mellett az önkormányzat is használná a várost lefedő wifit, mégpedig a "digitális városüzemeltetéshez". Ez azt jelenti, hogy a közigazgatásban, az önkormányzati szerveknél dolgozók kommunikálhatnának rajta keresztül, de alkalmas lehet közlekedési és forgalomirányítási információk, vagy akár térfigyelő, rendszámtábla-figyelő kamerák képeinek továbbítására.

A városházán jelenleg egy wifis telefonszolgáltatást tesztelnek, amely a drágább, vonalas- vagy mobiltelefonokat válthatná ki (legalábbis részben). Ez az a szolgáltatás, amit az üzemeltetők fizetős extraként is nyújthatnának: Nyugat-Európában létező modell, hogy az arra alkalmas készülékkel - wifis mobillal, PDA-val vagy laptoppal - a felhasználó a rendes netelérés díjánál olcsóbban Skype-olhat, ami még az esetleges fizetős netes telefonhívások díjával együtt is kevesebbe kerül, mint a mobilozás.

Milliárdokba kerülhet a város lefedése

A legnagyobb kérdés, hogy a szolgáltatóknak megéri-e belevágni a főváros által elképzelt projektbe, vagyis lesz-e vevő az ingyenes wifi mellett a fizetős változatra, amelynek az egész beruházást el kell majd tartania. Ikvai-Szabó szerint a szolgáltatásra "nagy igény van", és sok beruházó érdeklődik a tender iránt - beleértve olyanokat is, akik még nincsenek jelen a hazai piacon. A Magyarországon 300 hotspotot üzemeltető Wiera szerint akár egymillió forintba is kerülhet egyetlen kandeláberes jeladó, a teljes hálózat kiépítésének költségeit pedig a Világgazdaság 4-5 milliárd forintra becsülte.

Egy ilyen beruházás megtérüléséhez legalább 5-7 évre van szükség - mondta az [origo]-nak Strelisky Ádám, a Budapesten közterületi hotspotokat is működtető Ace Telecom ügyvezető igazgatója. A cégvezető becslései szerint is elérheti akár a 7-800 ezer forintot egy olyan, akkumulátorról működtetett hotspot, amelyet a közvilágításnak szánt éjszakai áramról töltenek fel, nem is beszélve arról, hogy az akkukat egy-másfél évente cserélni kell. Emellett az engedélyeztetési adminisztráció miatt is igen bonyolult lehet a vezetékes internet elvezetése az azt rádióhullámok formájában továbbító hotspotig.

Hotspotért a magyar nem fizet

Strelisky saját tapasztalataik alapján azt állította, lehet igény az utcai wifire, bár wifis ügyfeleik legtöbbje jelenleg csak a cég időkorlátos ingyenes szolgáltatását veszi igénybe. A magyar wifizők közösségét tömörítő HuWiCo képviselője, Türk István viszont már szkeptikusabb a tervvel kapcsolatban: szerinte az ingyen wifire csak a belvárosban, a turisták és üzletemberek által sűrűn látogatott területeken van igény, ahol egyébként is vannak hotspotok, és fizetős szolgáltatást a magyar felhasználóknak szinte lehetetlen eladni. A társaság pár hónappal ezelőtti kérdőíves felmérése szerint Magyarországon még mindig csak egy szűk réteg használja a nyilvános hotspotokat, és ők sem nagyon hajlandók fizetni ezért: inkább az ingyenes lehetőségekre vadásznak.

Ráadásul az önkormányzati ingyenwifi-tervének konkurenciája lehet a Fonera-mozgalom is: a spanyol kezdeményezéshez csatlakozó felhasználók egymással osztják meg a vezeték nélküli internetet. Igaz, ezt a megoldást a szolgáltatói szerződések tiltják, és sok Fon-tag arra sem figyel, hogy a routerének jelerőssége az utcán is elég jó legyen, ne csak nála, a lakásban.

Kevés a nemzetközi tapasztalat

A budapestihez hasonló, nagy területet lefedő önkormányzati wifi-szolgáltatás több nagyvárosban működik, de rendszerint a város turisztikai vagy üzleti szempontból kiemelten fontos negyedeiben. Londonban háromféle megoldás létezik: a metropolisz pénzügyi központjában, a Cityben egy fizetős rendszer szolgálja ki az üzletembereket, a turisták a Temze partján reklámokért cserébe wifizhetnek ingyen, Islingtonban pedig a főutcát rakták tele hotspotokkal, és számítógépeket is osztottak az ott lakóknak, hogy élénkítsék az e-gazdaságot.

Az ingyen wifis városok sorában ott van még Madrid, Frankfurt, Párizs, Stockholm és Helsinki is, nem is beszélve San Franciscóról és több amerikai nagyvárosról, de mindezek a kezdeményezések még túl fiatalok ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket lehessen levonni az eredményeikről. Arról pedig ősszel tudhatunk meg többet, hogy nálunk egyáltalán mi valósulhat meg a nagyszabású tervekből, amikor a tenderkiírást nyilvánosságra hozza az önkormányzat.

[origo]